Tegnap egy konferencián voltam. Elvesztegetett időnek éreztem jó észét. Olyasmit hallottam, ami minden tanárképzőn nagyjából az első évben tananyag, nem volt új információ számunkra.
Reklám is volt előadásnak álcázva, de ez még belefér, honnan is tudnánk róla, hogy olyan technika létezik?
Amiért érdemes volt elmenni, az hogy hogy nem egy mese volt, amit szívesen megosztok veletek! Nagyon tanulságos!
Az előadó, - Helen Vaughan - szép sorban plüssállatkákat mutatott fel, kérte, nevezzük el őket, majd a megnevezés után az volt a kérdés, mit tud ez az állatka legjobban, mit szeret csinálni?
Hal - úszni, teknős - úszni, de a szárazföldön is megél, mosómedve - ügyesen használja mancsait, mos, nyuszi - ugrándozni, futni... stb. Lili, Péter, mindenféle nevük lett, de ez most nem lényeges.
Jöjjön a mese:
Egyszer, egy szép napon, az állatok elhatározzák, iskolát nyitnak, hogy okosak legyenek. A tananyag úszás, futás, repülés, ugrás...
Első napon ugorni tanulnak. Ugri-bugri nyuszifiú ugrál, boldog. A tanár megdicséri:
- Ez igen, nyuszifiú! Nagyon tehetséges vagy! Jól van! Csak így tovább!
A mi nyuszink még nagyobbakat ugrik, belead mindent és nagyon boldog:
- Szeretem az iskolát! Legjobb dolog tanulni! Azt csinálom, amit szeretek! Én leszek a legnagyobb ugró a világon!
Másnap úszás óra van. Már a klór szagától is irtózik a nyuszi. A tanár próbálja biztatni:
- Nyuszika! Lehet, hogy most nem szereted, de öt év múlva kiválóan tudsz majd úszni! Mars a vízbe! - de nyuszi nem adja meg magát.
A következő napon repülés óra van. Le kellene egy nagy szikláról repülni a völgybe. Nyuszi nem akar, dacol, nem csinál semmit. A tanár próbálja rábeszélni, hogy tudja, kemény munka megtanulni repülni, de sikerülni fog! Nyuszink utálja már az iskolát, azon gondolkodik, mi lenne, ha holnap lógna.
A tanár pszichológiai tesztet töltet ki nyuszival, mert nem érti, hogy lehet a repülést utálni.
Másnap ismét úszás óra van. Nyuszifiú hiába mondja a tanárnak, hogy a szülei sem szeretik a vizet, soha nem tanultak meg úszni, de a tanár hajthatatlan. Nyuszi beugrik a vízbe. Fuldoklik, kapálózik, kapkod, végül a tanár kipecázza a vízből. Megszidta, hogy nem azt csinálta, amit kellett volna! A többiek látják, ahogy szőre, fülecskéje lelapult, ilyet még soha! Nevetségesnek találták és jó alaposan ki is nevették a nyuszira mutogatva. Leghangosabb a teknős volt, nem értette, hogy nem lehet ezt megtanulni?
Nyuszikánk bánatosan ment haza. Remélte, szülei majd megértik, hogy miért kapott egyest.
Sejthetitek!
- Nem nekünk tanulsz, az életnek! Ha előre akarsz lépni, diplomát kell szerezned! Ki lehet bírni azt az öt évet! Aztán soha nem kell csinálnod többé!
Nyuszika sírva feküdt le, bepisilt, rosszul aludt.
Másnap lassan ugrándozott az iskola felé. Emlékezett rá, az évnyitón azt mondta az igazgató, hogy bármi gondjuk van, forduljanak hozzá bizalommal. Nyuszi be is kopogtatott és elmondta, hogy szeretné leadni az úszás és repülés órákat. Az igazgató azt válaszolta, szó sem lehet róla, már vállalta, csinálni kell!
Akkor nyuszinkat a szülei elvitték a tanácsadóba, a fejlesztőhöz, aki azt javasolta: hagyd az ugrálást, hiszen az már jól megy! Járj korrepetálásra úszásból, repülésből délután is, nem kell ugrálnod, futnod! A nyuszi hányt.
Másnap otthagyta az iskolát. Arról ábrándozott, hogy milyen jó lenne olyan iskolába járni, ahol mindenki azt csinálja, amit szeret! Ő ugrálna és futkosna, a mókus fáról-fára ugrálna, a hal úszna...
Csavargott inkább. Sikertelen, rosszkedvű baknyúl vált belőle.
