Csak egy kis rendet és tisztaságot akartam, meg a nappalit rendbe hozni... Ez is éppen elég lett volna.

Tegnap nagyobbik bestiám gellert kapott vagy mit, ezerrel porrá zúzta azt a kicsi rendet is, ami már volt. A káosz és felfordulás hatványozódott. A nappali mellé csatlakozott szinte az egész lakás, már mindenütt rumli van, ami fenn volt leköltözött, ami lent az fel és mindez csak részben. Mindenütt festünk, a fene gondolta, hogy ez így bejön! Félelmetes! Egy költözés jobb, azt hiszem, mert ott mindent bedobozol az ember, meg ki. Itt nincs doboz, hegyek és völgyek alakulnak a motyónkból. Miközben glettelek, festek, fogalmam sincs minek, csak olyan ez, ahogy Malacka a nagy esőben a vizet meri, mert még falbontás is lesz, vagy nem...

Fájó szívvel, ámbár megkönnyebbült sóhajjal adtam öcsémnek vagy háromszáz könyvet. De ez az összképen semmit nem segít. Ráadásul, mert szülinapja lesz, nekiadtam egy kilencrészes I. VH-ról szóló könyvsorozatot, korabeli újságok lefűzve, csak mert szereti a témát, erre kiderül, hogy a Jóember éppen azt olvasta.

Az öcsém, mint a piócás ember, ment ki a lakásból, hogy kiviszi a házból a betegséget, ezt most mind jól elássa, csak a pézzé jő vissza.

Igazságot kell tennem. Majd valami cselvetést kiötlök.

Egyszer, csak egyszer legyen kész! Legyen a helyén, ha csálén, az sem baj. Aztán valahogy fenntartom, vagy jól elhanyagolom...