Itt titokban el kell mesélnem, milyen felelőtlen anya vagyok. Hazudós.
Az úgy volt...
...hogy a 19 éves lányomnak elszakadt az egyetlen nadrágja, amit hajlandó hordani. Mindez reggel, félnyolckor derült ki, amikor már indulni kellett volna az iskolába. Ezerrel kibontottam, volt itthon megfelelő, belevarrtam az új cipzárt, gondoltam a második órára majd bemegy...
...de akkor fűzni kezdett, hogy milyen szép napunk is lehetne együtt! Nem álltam rá nehezen, pedig nagyon sokat hiányzott már, de ekkora lány, ha az anyjával akar lenni, - úgy gondoltam, ilyen vágy előtt meg kell hajolni! Különben is, családból is ötös kell ...
Azt mondta, nagy vágya, hogy elmenjünk Budakeszire a Vadasparkba, utána az Állatkertbe, kajáljunk valami finomat...
...és akkor hazudtunk mindenkinek. Elmentünk csavarogni. Egyedül voltunk az egész parkban, hétágra sütött a nap, a madarak csiviteltek, zajongtak a szajkók, röfögtek a vaddisznók, mi meg nevetgélve, beszélgetve sétáltunk reggel kilenckor, hétfői napon...
...aztán elmentünk az Állatkertbe. Ott már nagyon éhesek voltunk, de egy büfé sem volt nyitva. Mulatságosnak éreztük, hogy a legjobb helyen járunk, mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán, mégis éhenhalunk. Talpunk alatt egy üvegezett padlótárlóban láttuk az elhullott Ázsia-kutatót is, pokróccal illedelmesen letakarva, ő is így járt. Csitri módon végigröhögtük az egész napot.
Aztán találtunk egy önkiszolgáló éttermet, egész jó kajával, degeszre ettük magunkat és hazamentünk szunyókálni.
Este megölelt, pedig ritkán csinál már ilyet, és azt suttogta a fülembe: Ez nagyon jó lógás volt, Anya!
(Az Állatkert átalakulóban, húsvétra talán kész lesz, érdemes ellátogatni oda!)
