Nagyon fáradt vagyok. Tanulás, előadások reggeltől, estig. Fél kilenctől, fél nyolcig. Sűrű köd ül a nyakamon, fejnek nem nevezném ebben a pillanatban!
Viszont - ebben a pillanatban - írka-firkálok a blogomba, ettem egy szelet pizzát. Nagyon finom, tegnap estéről maradt vörösbort kortyolgatok, és álmodom egy szép jövőről, amikor mindazt alkalmazni is tudom, amit most tanulok! Biztos eljön tudom, de ebben a pillanatban egészen valószínűtlennek tűnik!
Két napja kérdezni tanulok, mint egy kisgyerek. A cél, "aha" élményhez juttatni a másik embert. Vitatkozni tanulok és kérdezni, kérdezni... Úgy kérdezni, hogy ne igen-nem választ kapjak, hogy a kérdésemben ne legyen benne a válasz.
Azt tanulom, hogy képes legyek fenekestől felfordítani az addigi gondolatmenetem, és felforgatni a beszélgetőpartnerem gondolatmenetét, új szempontokat helyezve a látóterébe, hogy képes legyen az általánosból eljutni az absztrakcióig, elmélkedni egy problémán, az absztrakcióval játszani, képzeletben új struktúrába helyezni. Természetesen majd gyerekekkel kell ezeket a játékokat játszani, de most egymáson gyakoroljuk és estére kipurcanunk.
Alapvetően nem szeretek kérdezősködni, nem is tudok. Mintha egészen új dimenzióba léptem volna és ez lenyűgöz!Úgy érzem, mintha megtalálták volna a hátulütőmet! Ott kapok segítséget, ahol hiányosságaim vannak és ez csodálatos!
Az élet szép! Bárki állítja az ellenkezőjét, ne higgyetek neki! Örüljetek velem! Most megyek házi feladatot írni, amíg kilátok a fejemből!
1 megjegyzés:
Ne mond hogy nem tudsz kérdezni, igenis tudsz! Velem is eljátszadozol néha, és azt nagyon szeretem, együtt röhögjük át az estét minden marhaságon, azután bizonyítjuk egymásnak hogy nagyon szeretjük egymást, és az olyan jó, mert igen is szeretjük egymást, és utána jól tudunk alukálni, naa!
Megjegyzés küldése